Az emo név az emotional szóból ered ami érzelmést, érzékenyt jelent, ebből kifolyólag az emósok általában nagyon érzékeny emberek, még ha csak divatból is. Nem nagyon lehet eldönteni, mi alakult ki előbb: a zene vagy az életforma. A zene kb. a nyolcvanas évek végén. Egyre több ifjú zenekar kezd befutni ebben a stílusban.Az emo-fogalma nem csak egy öltözködési stílust foglal magába, hanem
tulajdonképpen a stílus is a szintén ilyen néven futó zenei irányzatból
fejlődött ki.Tulajdonképpen korunk egyik legfrissebb alternatív ,,találmánya", a '90-
es évek közepetájt született meg ez az újfajta, kissé kevert műfajú
zene. Ötvözték a punk-poppal, a brit poppal és a hardcore elemeivel.A dalszövegek általában személyesek, a lelki világgal (néha kicsit
elvont), a szerelemmel, barátsággal kapcsolatosak, érzelemgazdagok
(innen a név: emo=emotional=érzelmes) ezért Amerikában már nagy
tömegeket vonz magához ez a fajta zene. Hazánkban is egyre
ismertebb az irányzat, és sajnos jópáran ismét csak pár újonnan
befutott emo-zenekar miatt gondolják magukat emosnak.
Visszatérő motívum a szerelmi bánat, és az ebből fakadó önsajnálat, frusztráció, reménytelenség. Persze akadnak pozitív ellenpéldák is.
hát kb ez jellemző a zenére...A stílus egyik jelképe egy X alakzatú jel, ami az amerikai, becsületes életmódot folytató "Straight-Edge" hardcoreosoktól csórtak. Msn-en vagy hasonló chatprogramon egy emo nevében mindig benne van az X jel, mint például Xx2emo4U_XX. A stílus képviselői imádják a tetkókat, piercingeket, fülbevalókat, néhányan a Vespa, antik robogóival közlekednek.Az emók általában sosem beszélnek pozítiv dolgokról, boldogságról pedig semmiképp.Egyenesen elfogadhatatlan, ha valakinek pozitiv világképe van, esetleg elégedett önmagával. Ha ehhez még jól is néz ki, akkor már alapból kizárt, hogy emós legyen.Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo-zenét hallgat, az
depressziós, gyenge idegzetű ember. Szerencsére ez nem így van
(persze sajnos nem minden esetben). Lehet, hogy ezek a fiatalok
érzékenyebbek, többet sírnak, kicsit zárkózottabbak, emiatt sokan
elítélik őket, főleg a fiúkat (EmoKid-eket). Pedig ezeken a dolgokon
nincs mit szégyellni. Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo
stílusú, akkor biztos otthon vagdossa magát, élvezi ha folyhat belőle a
vér, begyógyszerezi magát, és a tizedik emeletről leugorva végzi.Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran
filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel
kapcsolatosak.
Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy
vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen
lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell
foglalkozni. Az elme szabadságát és a boldogságot részesítik
előnyben. (az őspunkok sajnos gyűlölik őket érzelgősségük miatt, és
merthogy szintén kissé kitűnnek a tömegből, továbbá mert nem
politikai dolgok ellen lázadnak)