"Figyeljetek,ltezem fogja mr valaki a kt kezem"
"Boldogt,s ksrt,megfolyt s elz..legyl Te is EMOS!"
"Minek talltk fel a villanyt?Hogy lssuk,milyen szar vilgban lnk?"
"ngyilkossg,hall,rk depresszi,legyl inkbb EMO!"
„Rm nehezedik egy emlk,Egyszer az ablakra fagyott az arcom,gy vrtam valakire,akirl azt hittem, hogy szeret. Mg bennem szoronganak a knnyek mert nem jtt el mgsem.”
„sszetrt szv oson az jben, csaldottan bandukol egy szikla szlen. vatlan pillanatban megcsszik lba s elnyeli t a sttsg szja.”
Csak akkor jvnk r, hogy valaki milyen fontos volt neknk, mikor elvesztettk!
Igzetek a magnyrl:
Pillantsod: az a pillanat, Amikor szrevetted, Hogy meglmodtalak.”
„Itt lk egyedl, fldn kuporodva vrom, hogy valaki vllam simogassa vrom t, ki nem jn el soha.”
„A magnyossg idejn ltjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas vilg szmra, s hogy az sem fontos a mi szmunkra.”
„Mit kellene tenni rte s ellene? Nem szgyenlem, ha kitallom, hisz kitaszit a vilg gy is olyat, akit kbt a nap, rettent az lom.”
„Oh, drga magny, az egyetlen trsam, kivel mr az letet, oly sokszor megprbltam, S mindig ugyanaz, csaldsok sora, Mindig nzz elre, de vissza soha...”
„Lgy j s magnyos leszel.”
"Kvesd a megrzseidet, ahogy a rgi hajsok kvettk a csillagokat. Az utazs lehet magnyos, de a csillagok elvezetnek clodhoz."
"Hideg, unalmas szben bors es esik nagy szomor-szkre felh mlybl, de nzz a gynyr, csillog-tltsz, ezerszn, vidman szpsges vzcseppbe, s gondolj csak jobban bele: Honnan veszed, hogy az es, sznes-srga avarra cseppen, ynyr vzcsepp-kavalkd szomor?"
„tvgnak bnatodon, s otthagynak mozdulatlanul... cska emlktrgyak kztt.”
|